Sokan vagyunk úgy vele, hogy ha véget ér egy kapcsolat, egy munka, vagy felnő és kirepül a gyermek, esetleg elérkezik a nyugdíj ideje – ezzel egy időben azt érezzük, hogy véget ér az életünk is. Céltalanná válik. Amibe hosszú időn keresztül rengeteg energiát, érzést, gondolatot, cselekedetet beletettünk, megszűnik vagy eltávolodik tőlünk. Megszűnnek azok a motivációk és értelmek az életünkben, amikkel addig azonosítottuk magunkat, vagy amik mentén addig éltük az életünket – nem is gondolva arra, hogy vannak-e ezeken kívül álló céljaink, és mi lesz majd velünk a célba érés után.
A hozzám fordulók testi vagy lelki problémáinak okát keresve, gyakran látom azt, hogy épp lezárult, vagy lezárulóban van valami jelentős dolog az életükben, és az emiatt kialakuló belső konfliktus (akár tudattalanul is) betegségtünetek formájában jelenik meg. Rosszabb esetben menekülőútként szolgál egy-egy komolyabb betegség, vagy az öngyilkosság is felmerül, mivel a célok, amik addig meghatározták az életüket, már elavultak, érvénytelenné váltak. A körülmények megváltoztak, vagy letelt az idő.
Nagyon nehéz folyamat hosszú évek, évtizedek után máshová helyezni a fókuszt.
Ilyen helyzetekben érdemes újra átgondolnunk a létezésünk alapvető céljait, illetve hogy jelenleg mivel azonosítjuk magunkat.
Mi miatt érdemes másoktól függetlenül is léteznünk?
Jelenleg minek vagy kinek a függvényében tudjuk magunkat meghatározni? Mennyire lenne más a viszonyunk önmagunkkal a vagyonunk, a munkánk, a párunk, … nélkül?
Mik azok a feladataink, amik önmagunkkal kapcsolatosak? Mik azok, amiket párkapcsolatban is, munkakapcsolatban is, baráti, családi viszonyokban is önmagunk felé kell meglépni?
Mik lehetnek olyan meghatározóak az életünkben, amik akkor is továbblendítenek, amikor elveszítünk valami vagy valaki számunkra fontosat? Vagy amikor lezárul egy nagy fejezet?
Vajon mit akar tőlünk az Élet, azon túl, hogy mi mit akarunk az életünktől?
Ha ezekre a kérdésekre megtalálod magadban a választ, akkor pontosan tudod, hogy merre kell tovább haladnod, bármi történjék is körülötted. Ez a felismerés, vagy bizonyosság adja meg azt a magabiztosságot, ami nem hagyja, hogy bárki véleménye, vagy bármilyen esemény, külső körülmény letérítsen téged az általad kijelölt útról.
***
Müller Péter – Seress Rezső: Szomorú vasárnap című darabját ajánlom mindenkinek megnézni a Madách Színházban.
Elképesztően erős felütéssel indul a darab: a főszereplő Seress Rezső öngyilkossága utáni pillanatokban vagyunk, amikor a főhős ráébred, hogy a halállal nem szűnik meg semmi sem, csupán egy lehetőség ér véget, de a „cehhet” így is, úgy is rendezni kell. Amitől azt gondolta, hogy az öngyilkossággal megszabadul, pont az ott maradt a nyakán, rendezetlenül.
Ezek után végignéz az életén, és végig veszi, hogy hol és hogyan lehetett volna másként dönteni, hol kellett volna egy kicsit több életbátorság, vagy mit lett volna jó észrevenni.
És hogy mi az, ami igazán fontos az Életben.
Mindenkinek ajánlom, hogy legalább a jelentősebb pillanatokban gondolja át így az életét: a halál szemszögéből. Hogy mit tesz vagy nem tesz meg félelemből, megfelelésből; mit viszünk magunkkal, és mit hagyunk itt; miért érdemes küzdeni, és mit kell elengedni. Érdemes ráébredni, hogy mik azok a célok, amik csak a Tiedek, amik másoktól függetlenül is visznek előre.
Ha így tudsz tekinteni az életedre, átrangsorolódnak főbb pontok, más válhat hangsúlyossá, mint amit addig annak hittél.
És szívből ajánlom mindenkinek a darabot is, mert bár az élet legsúlyosabb kérdéseiről szól, tele van humorral – ami elengedhetetlen a nehézségek túléléséhez; és a zseniális írói munkán túl nagyszerű színészi játékkal került színpadra.
***
Ha szeretnéd Te is rendezni magadban a viszonyodat önmagaddal; ha elvesztetted a célt az életedben; ha szeretnél ráébredni a saját, másoktól független céljaidra, akkor várlak szeretettel Aranypillangó Ezoterikus Műhelyemben.
