Gondolkoztál már azon, hogy milyen volt az a helyzet, az a pillanat, amibe beleérkeztél ebbe az életedbe, ebbe a testedbe?
Milyen volt a szüleid viszonya egymással, hozzád; vártak-e, vagy csak a véletlenre bízták a létezésedet?
Esetleg erőszakból vagy félrelépésből fogantál?
Gondolkoztak-e azon a szüleid, hogy elvetessenek?
Volt-e valamilyen elképzelésük, hogy milyen neműnek tudnak elfogadni?
Vagy annyira el voltak foglalva a konfliktusaikkal, hogy elfeledkeztek Rólad?
A munkám során sok-sok élet tárul elém, és mindig a kezdetekhez vezet minden út: oda, hogy mi az az élethelyzet, amibe a páciens beleszületett. Ez az egész életünket meghatározza, egészen addig, amíg fel nem oldjuk az ezzel kapcsolatos blokkjainkat.
A feloldás után tudunk igazán önmagunk lenni; közben találunk rá a saját utunkra.
Ez pedig, ha kicsit tovább gondolkodunk, alapvetően meg is adja azt az irányt, amik a legfontosabb feladataink felé vezetnek, ami az életfeladatunk.
Gondolatébresztőként néhány példa:
Van, aki már a legelején az erőszakkal szembesül: vagy azért, mert erőszakban fogant, vagy azért, mert valamilyen okból kifolyólag el akarták vetetni, vagy életveszélyes helyzetbe került. Az élete legelején szembe kellett néznie a halállal. Aki így kezdi az életét, gyakran találkozik az erőszakkal az élete folyamán; akár úgy, hogy ellene követnek el ismétlődően erőszakot, akár úgy, hogy ő erőszakolja valamilyen formában a környezetét – néha pont azért, hogy az erőszak ne ellene irányuljon. Ezek érzelmileg nehezen feldolgozható helyzetek, ezért az érzelmi kapcsolódás nehezen megy számukra.
Fontos életfeladat annak, aki ilyen helyzetbe született, hogy megtanuljon szeretni, megtanulja megélni az érzelmeit, kontrollálni az indulatait, és bízni az Életben, az emberi kapcsolataiban.
Van, akit nem vállalnak egyértelműen, hanem az érkezését a véletlenre bízzák, vagy „véletlen” folytán fogannak meg. Mivel az ő életükért, a létezésük létrejöttéért nem vállaltak a szüleik felelősséget, ezért a legnagyobb nehézség számukra felelősséget vállalni önmagukért. Gyakran sodródnak bele olyan szituációkba, ahonnan másnak kell kimenteni őket, mert nem vállalják fel a saját felelősségüket a történtekért.
Nekik az egyik legfőbb feladat a felelősségvállalás. Meg kell tanulni felmérni a tetteik következményét és megtapasztalni, hogy melyik döntésük hova vezet.
Van, aki konfliktusos helyzetbe érkezik bele. A szülők, a család annyira a már meglévő konfliktussal vannak elfoglalva, hogy arra már nem jut energia, hogy a kis jövevényre szeretettel gondoljanak. Vagy pont azért vállalják, hogy a szülők konfliktusát ő egyensúlyozza ki, ő tartsa össze a családot. Így már magzatként magára veszi a szülők problémáját, és onnantól nem a saját érzései szerint reagál az egyes helyzetekben, hanem aszerint, hogy a másiknak mi a jó, hogy kiegyensúlyozza a körülötte levőket. Hátha így egy kis szeretethez vagy figyelemhez juthat. Tökéletesen érzi a környezete érzelmi szükségletét, de a sajátjával elfelejt törődni. Mivel nehezen mond nemet, inkább megteszi, amit a másik akar, így benne alakul ki a harag, amit nem tud megélni.
Fontos életfeladat az ilyen helyzetbe születetteknek az, hogy meghúzzák a határaikat, odafigyeljenek a saját érzéseikre és aszerint cselekedjenek. Meg kell tanulniuk kiállni önmagukért, és a saját szemszögükből reagálni.
Van, akit elvek mentén tudnak csak elfogadni. Ilyen például, ha az első szülöttet fiúnak várják, vagy fiú után már mindenképpen lányt szeretnének. Amikor a szülők kifejezetten ragaszkodnak egy bizonyos nemhez, és a gyermek másik neműnek születik, mint amit a szülők el tudnának fogadni, akkor a gyermek úgy érzi, hogy nem képes megfelelni a környezetének. Ezt később kivetíti a környezetre, és bizonyos elvek szerint fogad vagy nem fogad el embereket. A körülötte levőket vagy feketének, vagy fehérnek látja, középút nincs.
Ha az ő esetében az elvek, amik szerint várták, konkrétan a nemére vonatkoznak, akkor minden bizonnyal fontos feladatai vannak a nemiségét illetően. Fontos életfeladata megtanulni önmagát elfogadni olyannak, amilyen, a jó és a rossz tulajdonságaival együtt; hogy aztán a környezetét is fekete-fehér helyett színesnek tudja látni. Fel kell oldani a merev elveket, amik mankóként szolgálnak a világban való boldoguláshoz, és a minősítés helyett megengedni, hogy a világ, és a körülötte levő emberek olyanok legyenek, amilyenek.
Van, akit rejtegetnek, mivel akár félrelépésből fogant, vagy valamilyen más okból titkolni kell az érkezését. Ők általában úgy érzik, mintha a Rút Kiskacsa című meséből léptek volna ki, nem találják a helyüket abban a környezetben, amiben vannak.
Az ilyen helyzetbe érkező embereknek nagy feladat, hogy azokat a társakat találják meg, akik velük akarnak lenni, akik elfogadják őket; és azt a munkát találják meg, ami igazán nekik való. Fontos, hogy ne erőltessenek magukra semmi olyat, ami külső elvárás. Azon érdemes dolgozni, hogy saját magukat nyilvánítsák meg a külvilágban, ahelyett, hogy másokhoz alkalmazkodnak.Ha fontos számodra, hogy megismerd és megértsd az életfeladataidat, ha szeretnéd feloldani azt az élethelyzetet, amibe születtél, akkor várlak szeretettel Aranypillangó Ezoterikus Műhelyemben.
